Ha ma újra megtörténne, vajon ki lenne köztünk az a római katona, aki letérdelne, mert a szeme megnyílna és látná, hogy a kereszten vérző ember valóban Isten fia. Ki választaná újra Barabást, és ki küldené újra keresztre az egyetlen bűntelent, Mária fiát, ki állna tétován, nem értve, az Atya miért hagyta meghalni a fiát, miért nem küldte el az angyalok hadát, hogy tűzzel pusztítsák el Jeruzsálem városát, és ki ülne csendben a kereszt alatt, imára kulcsolt kézzel, ki tudná, hogy máshogy nem történhetett, hogy bocsánatot a bűneinkért csak így kaphatunk, csak így.
Megírtam már mindent, Amit ajándékba kaptam, De mégsem, mégsem marad Abba, áradnak a szavak A mondatok abból a létből, Ahonnan érkeztem, a kapcsolat Örök és elszakíthatatlan, És én írok tovább, holnap És holnapután, hónapok és Évek jönnek, aztán hogy Megírhassam az összes Verset, mindet, jön Majd a következő élet.
Hallgatom az eső kopogását az ablakon, Az este csendes és hideg, Életem hieroglifáit Vajon ki fejti meg?
Magamba nézek, és kitárul a világ, Minden csillag és minden esőcsepp Mert ami kint, az van bent is. Talán ez lenne a lényeg?
Honnan és hová, Kié és mitől, Eleddig és immár, Van-e bennem határ?
Vagy végtelen vagyok, Mint kint az űr, Mert bennem van minden, Amiben én benne vagyok.
Minden csillag itt fénylik Bennem, mi odakint ragyog, És minden gondolatom, Mi bennem életre kel, Létezik odakint is, Kettős létre lel.
És ami ma én vagyok, Az holnap te leszel. Egymás életét éljük, Létünk egymásnak felesel.
Vigyázunk egymásra, Életet kapunk és adunk, És visszhangzó hallgatás Minden kimondott szavunk.
Ha érted-e verset, Már részed vagyok, De részem leszel te is, Mert míg a Nap ragyog, És amíg vannak csillagok, Együtt leszünk e kozmikus tájban, Sugárfényben és éji homályban, Mert egynek akart ki maga is egy, És ha útunk néha kerüli is egymást, A célja mindig egy marad, És minden út oda ér el, Hol többé már semmi nem vész el.
Hallgatom az eső kopogását, Az este csendes és hideg, Te olvasod a verset, És én ott vagyok veled.
Odakint az eső esik. Törődik-e a csepp azzal, Hogy bentről csendben figyelik?
8.
Kérj és adatik, Mert odafönt az égben Az igazi kegyelem lakik.
14.
Párizsban jártam az éjjel. Az ősz éppen megérkezett, Szent Mihály útján Egy költő lépkedett.
29.
A Nap kel és nyugszik. A rejtély örök. Hogy ki vagyok valóban, Parázs írás Odakint a fagyott hóban.
33.
Semmi és minden, Fehér és fekete. Jin és Jang, Bohóc és remete.
Fény és árnyék, Mindenből kettő. Az egyik életet hoz A másik az elveszejtő.
36.
Sem kavics, sem hegy. Csak tágra nyílt szemek. Sem Dávid, sem Góliát, A világ határán ülök, És csendben figyelek.
A harmadik vagyok. Öntörvényű szobor, Melyet elfelejtett Kimetszeni egy kéz A kőből valamikor.
37.
A minden, a minden oly csendes odakint. A lusta idő is megpihen immár. Zsákba dobálva a nappalok terhe, Az álmok kincstárán megnyílik a zár.
39.
Időm múlik, napjaim egyre fogynak, Ábrándos álmaim lassan megfakulnak. Hűvös köpenyét teríti rám a szél, Érzem, mindenütt megtalál a közelítő tél.
40.
Azt hittem örökké élek, Testem soha nem öregszik. Most már csak azt kérem, Maradhassak még, ha neked úgy tetszik.
41.
Kisüt a nap, Eláll a szél. Fekete föld alatt Alszik a tél.
42.
A világ fordul biztos tengelyén, Az én részem csak az ámulat. Hinni a hit megtartó erejét, És titkon, titkon várni a csodát.
46.
Keresem a szándékot, mely életre hívott, A tökéletes semmiből ráncigált elő. Majd rám adta e romlandó testet, És tudatom börtönbe zárta az agyvelő.
50.
Verset írok, emlékeim raktárából Szavakat válogatok És ha némelyikük értelmet kap Azt képzelem, hogy igazi költő vagyok.
52.
A csillagok fia vagyok, Testemben őrzöm a törvényeket. Ha alszom, csillagpor száll rám, Reggel angyalok ébresztenek.
54.
Ember vagyok, Istennek képzelem magam. Isten vagyok, és ember ruhában játszom. Magam vagyok a tudatra kelt létben, Életem millió öntudatlan álom.
59.
Ide tartozom, bár a távoli ősi világ Kitéphetetlen gyökerei minden nap fájnak. Lelkem mindig sóvárogni fog valami után, Mely nem része e világnak.
Ha a csillagokra nézek, égi otthonom látom, De lábam a föld porában tapos, Hátam egy sziklának vetem, gondolataim messze járnak. Nem vagyok más, mint itt ragadt hírnöke Egy örökkévaló végtelen valóságnak.
61.
Ha eljön a karácsony, és eljön minden évben, Gyertyafényben, hóesésben, Velem van égi fényben, újra együtt vagyunk, ő és én, A kisded Jézus, az a régi ház, az a csoda, a várakozás, fejünk Felett a csillagok, a Betlehemi Csillag teljes fényében ragyog, És mi lehetne szebb ajándék, emlékeim hozzák vissza Tündöklő, hószárnyú angyalok.
64.
Találd meg az utad! Majd válassz egy másikat, Mert az is a tiéd.
66.
Szeretnénk Mindenhatóvá válni, Azt hisszük mi vagyunk a minden, Aztán rádöbbenünk, Csodatévő erőnk csak annyi, Járni tudunk a megfagyott vízen.
68.
Megtanultam, milyen a végtelen, Milyen hatalmasnak lenni. Most jön a neheze, Megtanulni milyen a semmi.
78.
Itthon vagyok, a finom ebéd Hűl az asztalon. A szőnyegen láthatatlan Gyermekkori lábnyomom.
105.
Meditálok a délutáni csendben. Eltűnnek a hangok, a zajok, És nincsenek már gondolatok sem. A félelem is eltűnt teljesen, Egy valaki van csak itt, az az ismeretlen, Aki velem van, amióta megszülettem.
115.
Ha egy kisgyermek egy angyallal beszélget, Csak figyelj, ne szakítsd félbe őket! Számukra igazi valóság az, amiről ha akarod, Te is találhatsz magadban eltűntnek hitt emléket.
119.
A város ugyanúgy lélegzik, Akárcsak te vagy én. Éjszaka ő is alszik. Talán álmai is vannak, Rémálmok bombázókról, Amik egykor repültek az egén. Ilyenkor sajognak a sebei, És én nem tudok neki segíteni.
120.
Egyik vers a másik után, Hamar eltelik így a délután. Helyreáll a világ rendje.
130.
Odakint szürke minden, Ködben lebegő álomvilág. Rejtőznek a gondolatok is. Jólesik lassan meginni Egy forró teát.
140.
Nyíregyháza. Itt születtem, Ez az én városom. Itt kaptam az életet, Itt tettem meg az első lépéseket. Itt jártam iskolába, Itt lettem felnőtt, Ha nyugdíjas leszek, Itt becsülöm meg majd az éveket. És ha egyszer majd én is elmegyek, Eggyé válok akkor majd veletek, Sóstó és Érpatak, én leszek majd Az erdőben minden fa, én nézek Majd vissza az őzek szeméből, Én jövök elő vadméhek rejtekéből, Én leszek templomok előtt a kereszt. Nyíregyháza, itt maradok örökre veled, Ölelésed már soha el nem ereszt.
141.
Ezt a nevet kaptam a keresztségben: János. Nem vagyok apostol sem próféta, Nekem nem otthonom a puszta. Nem eszem sáskát, sem vadmézet, Nem járom mezítláb a vidéket. Nem keresztelek, a Jordán oly messze van, De bármikor, ha hív és prófétának elfogad, Kiáltó szó leszek és készítem Neki az utat.
142.
A Nap még magasan áll a tó fölött, A vízen vadkacsák úsznak. Nézem a csendet, Lassan kúszik az idő.
150.
Mi a jó vers titka? Különös rímek, lüktető ritmika? Kell valamilyen mondanivaló, És jó, ha a végére jut egy csattanó, Meglepetés a fülnek és a szívnek. De nem, ezek mit sem érnek, Ha verset írsz, mindegyikükért Adnod kell magadból egy darabot! Ha elpusztulsz minden sorért, Ha te magad vagy az égő áldozat, Akkor a versed jó, és örökké fennmarad.
159.
Ha válaszúthoz érkezel, Mindegy merre indulsz el. Mindegy merre visz az utad, Egyszer úgyis ott lesz előtted megint A megoldatlan feladat.
169.
Ádám örököse vagyok, Az ő bűne az én részem is. A gyümölcs íze a számban, Száműzött vagyok e pusztában.
192.
Aki mindenben tökéletes, Az tudja a legjobban, Hogy az igazi hiba, A legnagyobb, Még ott vár valahol a távolban.
206.
Meditálok, most egy őz szemével Látom a világot. Előttem valaki áll, Megsimogatja a fejem, Furcsán ismerősnek tűnik nekem.
207.
A világ csupa szépség, Hegyek, erdők, sivatagok. Elmennék, csavarognék egy nagyot, Ha nem lennék az, aki éppen vagyok.
217.
Lila virágok egy hófehér réten, Képtelen világ egy festett képen. Ez vagyok, égből hullott vándor, Ide jöttem, hogy miért, Arra már nem emlékszem.
219.
Éjszaka van, minden csendes, A sakktáblát az asztalon hagyták. A világos és a sötét király Mozdulatlanul vívja Élet-halál harcát.
221.
Minden rossz ott kezdődött Abban a gyönyörű kertben. Csak egy angyal kellett volna, Hogy Ádám kezéből időben A tiltott gyümölcsöt kivegye.
226.
Nagymamámnál aludtam, Puha párnám volt, pihekönnyű Dunna volt a takaró. És ha ébredtem reggel Gyönyörű álmomból, Várt rám a kalács, És a forró kakaó.
236.
Futnak a sínek keresztül a Balkánon. Körben a hegyek, odakint vastag a hó. Ma este már veled leszek, ott vársz Majd rám, ahol egy nap majd visszafelé Indul a vonat. Futnak a sínek Keresztül a Balkánon, odakint minden zöld, Gyönyörű szemed már soha többé nem látom.
237.
Csoda történt, hogy találkoztunk, Nem beszéltük egymás nyelvét, De úgy értettük egymást, ahogy Azóta sem értett meg senki más. És most mégis egyedül vagyok.
240.
Rímek, ha találkoznak A versemben, üdvözlik egymást: “Régen láttalak, talán Adynál, Vagy Kosztolányinál voltunk Együtt már. De hogy kerültünk Ebbe a versbe, ami valljuk be, Nem a mi világunk” “Nekem tetszik.” – mondja a másik, “Legalább újra egymásra találtunk.”
241.
Vörös és fekete, Tudás és kelepce. Soha ne nyiss ki olyan kaput, Amit utána bezárni már Senki sem tud.
243.
Pici ember születik, Valaki pedig elmegy. Egy pillanatra talán Egymást megérinthetik.
250.
Még forró a levegő És mozdulatlan. A Nap még magasan jár, De rögtön ráismersz, Amikor az Ősz betoppan.
271.
Ne akarj tökéletes lenni, Mert a világ sem az. Fogadj el mindent, úgy ahogy van És ha elhagytál minden vágyat, Minden kételyt és kétséget, A tökéletesség maga fog eljönni érted.
276.
Ha hiányolod a jót a világban, És annyiszor elfog a kétség, Nézd, mennyi szépség van egy virágban, És egy gyermek szemében mennyi reménység.
278.
Szeretem ezeket a pillanatokat, Amikor a semmiből egy mondat kiszakad, És a helyét megtalálja.
287.
Az asszony tapos a kígyó fejére, A földre folyik a Kísértő vére. De Ábel halott már, Ádám bűne rajtunk És Káin bélyege csúfítja az arcunk.
302.
A Telihold átvilágít a felhőkön, Sem a Hold, sem a felhők Nem tudják, hogy Te nézed. Mégis Neked festik fénysugárral És párával e gyönyörű képet.
318.
Ismerd meg önmagad! Lehetetlen feladat. Ha mégis sikerülne, Többé már nem lennél szabad.
305.
A tükör igazi valóságát Soha nem láthatod. Mert ha belenézel, Nem a tükör néz vissza rád, Hanem a saját arcod.
325.
Hány pillanata volt A nem-létezésnek A világ születése előtt? Ha erre tudod a választ Bölcsebb vagy mindenkinél.
330.
Gondolataim, akár A nyári zápor. Kitehetek akárhány edényt, Mindet összegyűjteni Akkor sem tudom.
332.
Vannak gondolatok, Amiket nem szabad kimondani, Még kigondolni sem. Ha ilyenek közelébe kerülök, Összegömbölyödök, és menekülök, Még nyomot sem hagyok magam mögött.
338.
Csillaghajókat Küldünk a messzi űrbe. A távolság vonz, És az emberi Lélekhez senki nem küld Apró csónakot.
356.
Ha látod az égbolt ezer színét, Ha meglátod, hogy A bárányfelhő mosolyog, Ha meghallod a mennydörgésben A verset, és a villámlásban Is látsz értelmet, ha barátod Az eső, és kedvesed a napsugár, Ha van füled a hallásra, És szemed nyitva a látásra, Szívednek sem lesz oka Soha a szomorúságra.
Nyíregyháza, 2020.12.10 – 2022.5.10
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. These cookies ensure basic functionalities and security features of the website, anonymously.
Cookie
Duration
Description
cookielawinfo-checbox-analytics
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Analytics".
cookielawinfo-checbox-functional
11 months
The cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Functional".
cookielawinfo-checbox-others
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Other.
cookielawinfo-checkbox-necessary
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookies is used to store the user consent for the cookies in the category "Necessary".
cookielawinfo-checkbox-performance
11 months
This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Performance".
viewed_cookie_policy
11 months
The cookie is set by the GDPR Cookie Consent plugin and is used to store whether or not user has consented to the use of cookies. It does not store any personal data.