Címkearchívumok: élet

A boldog élet titka

– Mi a boldog élet titka? – kérdezte egyszer a fecske a borztól.

– Soha ne légy más, mint ami vagy. – válaszolta a borz.

A fecske ezen úgy elgondolkodott, hogy nekirepült egy póznának, amitől elszédült, és csak egy félóra múlva tudott továbbrepülni.

A borz ebből is tanult valamit. Amikor később a róka kérdezte tőle ugyanezt, már ezt válaszolta:

– Soha ne légy más, mint ami vagy. De ezen ne gondolkozz egy percig sem, mert úgy jársz, mint a fecske, aki nekirepült egy póznának.

– De hát én nem tudok repülni. – mondta a róka.

– Az igaz, – válaszolta a borz – de attól még beleeshetsz egy gödörbe is.

– Hmmm… – mondta a róka, és igyekezett nem elgondolkodni a borz válaszán.

Megírtam

Megírtam már mindent,
Amit ajándékba kaptam,
De mégsem, mégsem marad
Abba, áradnak a szavak
A mondatok abból a létből,
Ahonnan érkeztem, a kapcsolat
Örök és elszakíthatatlan,
És én írok tovább, holnap
És holnapután, hónapok és
Évek jönnek, aztán hogy
Megírhassam az összes
Verset, mindet, jön
Majd a következő élet.

Már nem tudsz elhagyni

Az idő megállt a város fölött,
Emlékeim egy fehér felhőben,
Életem gyönyörű szivárvány
A lassan hulló esőben.

Az arcodat nem látom már,
De elég ha lehunyom a szemem,
Egyek vagyunk ismét és újra,
Itt vagy megint, és fogod a kezem.

Már nem tudsz elhagyni,
Bár messze jársz tőlem,
Visszahozlak, ha úgy tartja kedvem,
Mert visszatérek az időben oda,
Hol boldogok voltunk, hol nem
Volt kétség, és nem volt vég,
Csak te voltál nekem, és még
Nem vitt el tőlem a jégszívű világ.
Egy édenkertben nyíló virág
Voltál, és én fejedelem voltam,
Ki a palota és egy ország ura,
Kit nem győzőtt le még semmilyen
Sereg, mégis most a lábadnál heverek,
És örömmel várom a végzetem, mert
Amíg élek és lélegzem, nem vártam
Semmi mást, csak hogy szerelmeddel
Életet adj, és ha elhagysz, kezedből
Nyugalommal fogadjam a halált.


Nyíregyháza, 2012. május 18.