Címkearchívumok: borz

A bagoly

Azt mondja egyszer a bagoly a borznak:

– Te borz, én sajnállak téged, olyan unalmas lehet ott a földön. Én repülhetek, de ha akarok, járhatok a földön is, nagyon érdekes életem van, míg neked csak a föld jutott.

– Amit te látsz bagoly, az csak a valóság egy vékony szelete. Én behunyom a szemem, és olyan helyeken járok, ahová te sohasem fogsz eljutni. Ha kell repülök, ha kell zuhanok, ha kell a vízen lebegek, vagy alámerülök, ha kell a csillagokat is meglátogatom.

– Ugyan már borz, te is tudod, hogy az csak képzelet, fantázia, illúzió. Semmi köze a valósághoz.

– Nekem ez még nem tűnt fel. Amikor legutóbb túl közel kerültem a Naphoz, éreztem a forróságot, nekem az volt a valóság.

– Csak áltatod magad, én tudom, hogy te csak egy unalmas életű borz vagy, míg én egy fenséges bagoly.

– A borz behunyta a szemét, és csak annyit mondott:

– Repüljünk el a szomszéd erdőbe! Te még el sem indultál, de én már ott vagyok.

mali maeder fotója a Pexels oldaláról

Bújócska

Az állatok úgy döntöttek, hogy bújócskázni fognak. Ritkán van idejük játszani, de most éppen ráértek.

El is bújt mindegyik, gondosan kiválasztott, kiváló búvóhelyekre. Aztán vártak.

Egy idő után, mivel nem történt semmi, rájöttek, hogy elfelejtettek húnyót választani, így nem volt, aki megkeresse őket. Mivel csak úgy nem akartak előjönni, tovább vártak.

Szerencsére a borz éppen befejezte a délutáni szunyókálást, előjött a vackából, és körülnézett. Mivel individualista volt, utálta a bújócskát, és mivel intelligens is volt, abból, hogy az erdőben egyetlen állatot sem látott, és a csend is igen nagy volt, rájött, hogy a többiek már megint bújócskát játszanak, és már megint nem választottak húnyót.

Sóhajtott egy nagyot, majd ráérősen elkezdte megkeresni őket.

Photo by Pixabay on Pexels.com

2020. november 22.