Címkearchívumok: Alapítvány

A teremtés kérdései

Jelenleg az Univerzum eredetére vonatkozóan két elképzelés, elmélet létezik, az egyik a Biblia teremtéstörténete, a másik az ősrobbanás elmélete. A teremtéstörténet egy másfajta megfogalmazása az Intelligens Tervezés elmélete, ez ugyanúgy egy természetfeletti Teremtő cselekedeteként írja le a kezdeteket, akár a Biblia. Az ősrobbanás elmélete ezzel szemben nem beszél természetfeletti beavatkozásról, csak a tudomány ma ismert tényeire, illetve ezeken alapuló feltételezésekre hagyatkozik.

Én magam a Biblia teremtéstörténetének vagyok a híve, ugyanakkor nem tartom elfogadhatónak a szó szerinti, hatnapos teremtés elképzelését, főleg nem a 24 órás földi napokkal. Csak röviden, ezzel szemben az az érvem, hogy amikor még nincs sem Nap, sem Föld, akkor még nincs értelme földi 24 órás napokról beszélni, míg a Biblia világosan már az első nap történetében napról, azaz nappalról és éjszakáról ír. Ugyanakkor, fizikusként természetesen érdekel az Ősrobbanás elmélete is, ami tulajdonképpen egyáltalán nem zárja ki a Teremtő jelenlétét, egyszerűen csak a Biblia hatnapos teremtéstörténetét kell más kontextusban olvasni. A mezsgye nagyon szűk persze, mert az ember könnyen elkövetheti a Biblia átértelmezésének, hamisításának vétkét, ha túlságosan rugalmasan kezeli az eredeti szöveget.

El kell tehát vetni az ortodox merev, szó szerinti értelmezést is, de kerülni kell a túlságosan tág, az eredeti szövegtől nagymértékben elszakadó elméleteket is.

Van azonban egy dolog, ami mostanában foglalkoztat, és erről szeretnék most bővebben írni: a világban ugyanis, úgy látom, jelen van a természetfölötti is, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a világ fejlődik, a múltban is fejlődésen ment át, jelenleg is fejlődik, és úgy tűnik, valamilyen állapot felé tart a jövőben is. Még a legelfogultabb ortodox hívő sem tagadhatja az Univerzum tágulásának jeleit, a galaxisok, csillagok, bolygók, holdak kialakulását, életét, majd elmúlását, a földi élet változását, az emberi intelligencia fejlődését. És bár a múltbeli fejlődés jeleit teremteni is lehetett, a jelenkori és jövőbeli fejlődés jelei már nem magyarázhatóak meg így.

A legfontosabb kérdés tehát a Teremtéssel kapcsolatban: miért nem teremtett Isten változatlan, stabil, statikus világot? Mi értelme van a változásnak, a fejlődésnek, az elmúlásnak, ha Isten teremthetett volna változást nem tartalmazó Univerzumot is. Persze, itt nem az idő nélküli Univerzumról beszélünk, és ha van idő, akkor van változás is. A kérdés az, hogy ezek a változások miért ilyen nagyok, és miért mutatnak egy irányba, ez az irány pedig a pusztulás, és az entrópia növekedése mellett egy másik irány, ami egyre fejlettebb és fejlettebb struktúrák felé mutat. Újrafogalmazva a kérdést: a mindenható Teremtő miért nem hagyott ránk egy olyan világot, amiben már kifejlődött ez a végső, legmagasabb szervezettségű entitás, ami felé a világunk kétségkívül halad?

A kérdést megközelíthetjük a finomhangoltság felől is. Az Univerzumunk ugyanis szinte kivétel nélkül minden összetevőjében a finomhangoltság jeleit mutatja, azaz, a világunkat meghatározó állandók értékét a legkisebb mértékben megváltoztatva, nem létezhetne az Univerzum és az élet, nem lehetnének gondolkodó lények. Ezek a változások néha olyan parányiak, hogy annak a valószínűsége, hogy bizonyos konstansok éppen a megfelelő értéket vegyék fel, gyakorlatilag nulla.

És ebben rejlik az igazi probléma.

Mert egy Intelligens Tervező megtehette volna, hogy úgy hangolja ezeket az állandókat, hogy a végeredmény egy statikus, változás nélküli Univerzum legyen. De a valóság ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb. A Teremtő nemcsak, hogy finoman hangolta a fizikai állandókat, de ezt oly módon tette, hogy az Univerzum fejlődő, élő entitás legyen. És ez nagyságrendekkel bonyolultabb. Nemcsak az Univerzumot kellett létrehozni, de úgy kellett megteremteni és hangolni, hogy fejlődhessen.

Teremtés
Aigars Jansons fotója a Pexels oldaláról

És számomra most ez a Teremtés legcsodálatosabb és leghihetetlenebb aspektusa. Bámulatos és elképzelhetetlen egyszerre.

Hiszen ezzel a teremtő kockázatot vállalt, azt, hogy a fejlődés nem a kívánt irányban fog haladni, és a végeredmény vagy egy halott, vagy egy végtelenül gonosz Univerzum lesz, ahelyett, hogy élő és egy jóságon és szereteten alapuló Világegyetem legyen.

Ez két új lehetőséget vet fel:

1. A Teremtő előre kikalkulálta, hogyan fog alakulni a világ fejlődése, és a finomhangolást úgy végezte el, hogy ne lehessen a tervtől eltérni. Ebben az esetben újra előjön a korábban már felvetett kérdés, vajon miért nem a kívánt végállapotban hozta létre a Teremtő világot? Ráadásul a világ jövőjének kiszámítása nem kis feladat, egy mindenható Teremtőnek persze ez sem lehetetlen, de egy ilyen finomhangolás és a jövőnek egy ilyen mértékű előre meghatározása számunkra, emberi lények számára felfoghatatlanul bonyolult tevékenység. A tudomány mai állása szerint több tény is akadályozza a jövő kiszámítását: nem tudunk mindent végtelenül pontosan mérni, nagyon kis eltérések a kezdeti feltételekben nagyon nagy változást hozhatnak a végállapotban, azaz a világ kaotikus természetű, vannak szimultán mérhetetlen mennyiségek (határozatlansági reláció) és a kvantumvilág mélyén igazi véletlen rejlik. A jövő számunkra tehát előreláthatatlan. Ha Isten számára a jövő látható, az mindenesetre a mindenhatóságának egy igen erős oldala.

2. A második lehetőség az, hogy Isten részt vesz a világ életében, működésében, és ha kell, aktívan beavatkozik abba. A Biblia hűen beszámol ezekről az eseményekről, amikor Isten vagy személyesen, vagy próféták, vagy a fia, Jézus Krisztus által megváltoztatja a világot, a történelmet, néha egyes emberek személyes sorsában is érezzük ezt a közvetlen és aktív jelenlétet.

Eszembe jut fiatalkorom egyik legkedvesebb olvasmánya, ami mind a mai napig a science-fiction irodalom kiemelkedő remekei közé tartozik, Asimov Alapítvány trilógiája. Most újragondolva, és az előbb felvázolt két lehetőséget tekintve, hátborzongató hasonlóságot láthatunk. Az első lehetőség, az Alapítvány, a pszicho história, aminek a törvényei alapján a Galaktikus Birodalom jövője, a káosz, majd az újjászületés előre megjósolható, megtervezhető, és ez alapján létrejöhet az új Galaktikus Birodalom. És ott a második lehetőség, a Második Alapítvány, aminek éppen az a feladata, hogy ha bármilyen eltérés következne be, ami veszélyeztetné az új Galaktikus Birodalom létrejöttét, akkor a Második Alapítvány pszichikus tehetséggel megáldott tagjai, akár az életük feláldozása árán is, de beavatkoznak.

A teremtés fényei
Frank Cone fotója a Pexels oldaláról

És ez tényleg nagyon különleges élmény, miközben a teremtés kérdéseiről írok, egyszer csak a Napnál is világosabbá válik előttem az analógia, a hasonlóság a Biblia és az Alapítvány könyvek között. A Teremtő és a csodatevő közbeavatkozó Jézus, aki az életét áldozza fel értünk, azért, hogy a Terv tovább haladhasson a kívánt irányba.

És hirtelen megérzem a végtelen Jót, ami az Univerzumban mindent egy irányba terel, ha kell előre tervezéssel, finomhangolással, de ha kell, közvetlen beavatkozással.

Akár elfogadjuk ezt, akár nem, ennek a tervnek mi vagyunk a legfontosabb elemei, szereplői, és mi vagyunk azok, akikért ez a világ egy kiszabott úton halad.

Még ha most számosan vagyunk is, akik gonoszságukkal, méltatlanságukkal nem lennénk érdemesek egy ilyen eljövendő végtelen jó világban élni. De a világ még nem érte el a célját, a fejlődés folyamatos, és akik nyitva tartják a szemüket, érezhetik a Teremtő közbeavatkozó kezeit is, ő tartja a világot nyitva a jövő felé, abban a jövőben nemcsak az intelligencia és a bonyolultság lesz korlátlan, de a szeretet is.

Nyíregyháza, 2019. december 21.