Napló kategóriaarchívum

Ha ma újra

Ha ma újra megtörténne, vajon
ki lenne köztünk az a római katona,
aki letérdelne, mert a szeme megnyílna
és látná, hogy a kereszten vérző ember
valóban Isten fia. Ki választaná újra
Barabást, és ki küldené újra keresztre
az egyetlen bűntelent, Mária fiát, ki
állna tétován, nem értve, az Atya miért
hagyta meghalni a fiát, miért nem küldte
el az angyalok hadát, hogy tűzzel pusztítsák
el Jeruzsálem városát, és ki ülne csendben
a kereszt alatt, imára kulcsolt kézzel,
ki tudná, hogy máshogy nem történhetett,
hogy bocsánatot a bűneinkért csak így
kaphatunk, csak így.

Elvégeztetett.

Dietmar Janssen fotója a Pexels oldaláról

Helyzetjelentés

Mióta ingyenessé tettem az Underground Kiadónál kiadott “Titkosírás” című e-könyvemet, most néztem meg először a forgalmi adatokat, és az minden várakozásomat és tervemet felülmúlta: 420 eladás és letöltés volt összesen, ebből majdnem mind azóta, hogy ingyenes lett a könyv. Nincs ugyan bevételem (amit most úgy sem tudnék elszámolni), viszont nincs kiadásom sem, és nagyon sokan olvassák azokat a novellákat, amikbe én az életem java részét beletettem. Nincs jobb érzés ennél…

Az alexandriai könyvtár és a 3-2-1 mentési elv

Az alexandriai könyvtár az ókor legnagyobb könyvtára volt, az i.e. 3. században alapították. Több százezer, elsősorban görög nyelvű iratot őrzött, ezek között nagyon sok görögre fordított, eredetileg más nyelven íródott vallásos szöveg, történet vagy tudományos írás is volt.

A könyvtár tehát az akkori világ tudásának legnagyobb birtokosa és őrzője volt. Az emberiség legnagyobb kulturális vesztesége, hogy a könyvtár végül teljesen megsemmisült. Több ízben is érte komoly katasztrófa, hogy végül hogyan tűnt el végleg, abban nincs egységes álláspont.

Még szomorúbb, hogy a könyvtár éppen azzal a céllal is épült, hogy amiről csak lehet, másolatot készítsenek az írnokok, így próbáltak egy minél teljesebb gyűjteményt felhalmozni. Mondhatjuk, hogy ami akkoriban írásos formában fellelhető volt, arról volt másolat a könyvtárban. Még egy óriási katalógus is készült a könyvtárban tárolt tömérdek iratról és könyvről.

A tudomány, a vallás és a kultúra elképzelhetetlen mennyiségű és minőségű tudást veszített el a könyvtár pusztulásával. Ennek sajnos a legfontosabb oka az volt, hogy az akkori világ fejlettségének megfelelően gyakorlatilag csak pergamen felhasználásával készültek a könyvek, ami könnyen és gyorsan ég. De ha lettek volna agyagba vésett szövegek, vagy fémtekercsekre rótt iratok, azok is szétszóródtak és eltűntek vagy megsemmisültek volna a történelem viharaiban, a könyvtárt ért többszöri támadás és pusztítás következményeként.

Sajnos nem ez volt az egyetlen példa az emberiség kultúrkincseinek brutális elpusztítására. A képrombolás során ikonok, szobrok, festmények, faragások estek áldozatul a vallási fanatizmusnak, több alkalommal is. És ne felejtsük el, a XX. században is voltak könyvégetések, és bár ezek is brutális, emberhez méltatlan tettek voltak, de nem okoztak pótolhatatlan károkat.

De térjünk vissza az alexandriai könyvtárhoz. El lehetett volna kerülni a pusztulást? Valószínűleg nem. Meg lehetett volna őrizni a könyvtár legalább egy részét, a legfontosabb iratokat? A válasz: igen. A Szentírás könyvei, az Ószövetség, az Újszövetség, az apokrif iratok azért is tudtak fennmaradni, mert folyamatosan másolták a szövegeket, és a példányokat igyekeztek minél több helyre elvinni. A tartalom megőrzésének legjobb módja a másolás és terjesztés. Ma már persze könnyű ezt leírni, hiszen digitális formában pillanatok alatt másolhatók és terjeszthetők az egyes könyvek, iratok. De hogy valóban biztonságban
vannak-e digitális kincseink, az már nem ennyire biztos.

Nagyon sokan tárolják a nehezen összegyűjtött digitális információt, fényképeket, videókat, könyveket az okostelefonjukon, tabletjükön, asztali számítógépük merevlemezén, pendrive-on, vagy éppen a mostanában divatos felhő alapú tárhelyeken. Aztán történik valami, és a felhasználó hirtelen rádöbben, hogy az egyetlen helyen tárolt féltett és utólag be nem szerezhető kincseiből semmi sem maradt. Ennek oka az, hogy a digitális információ rendkívül sérülékeny, és ezt bizony nagyon kevesen tudják.

Én magam kétszer is szembesültem azzal, hogy milyen pillanatok alatt képes a digitális információ megsemmisülni, egyszer a tápegység tett tönkre két merevlemezt egyszerre a gépemben, ebből az egyik a másik mentéseit is tartalmazta, egy másik alkalommal a szőnyegen volt az 500 gigabyte-os mobil winchesterem, miközben másoltam rá, elkezdtem meglocsolni a virágaimat, és amikor leléptem a székről, sikerült rátaposnom az éppen működő eszközre. A tokot nem ekkora terhelésre méretezték, elég volt annyira behajolnia, hogy a mozgó fejek hozzáérjenek a mozgó tányérhoz, és az eszköz egy pillanat alatt tönkrement, rajta közel 500 gigabyte-nyi anyaggal. Aki dolgozott már életében 1.2 megabyte-os floppy lemezzel, vagy 20 megabyte-os merevlemezzel, az tudhatja, hogy itt százezerszeres mennyiségű adatról van szó.

Mindkét esetben az mentett meg a teljes adatvesztéstől, hogy már akkor alkalmaztam a 3-2-1 mentési elvet, ami tulajdonképpen ennek az írásnak a fő témája. Azért tartottam fontosnak erről írni, mert nagyon sokszor láttam azt, hogy a digitális technikát használók mennyire természetesnek tartják azt, hogy ami most a rendelkezésükre áll, az a jövőben is biztonsággal elérhető lesz. És mint írtam, eleven példák bizonyítják, hoyg ez mennyire nincs így.

Mi is ez a 3-2-1 elv? Az adatainkról 3 mentést kell készíteni, ebbe nem értendő bele az eredeti adat, tehát összesen 4 példányban kell meglennie minden általunk fontosnak vélt adatnak. Miért? Láthattuk, hogy esetemben egy tápegység nemcsak az eredeti tartalmat, hanem annak mentését is tönkretette, tehát ha csak egy mentésem lett volna, akkor nagyon nagy bajba kerültem volna.

A mentéseket legalább 2 féle adathordozóra kell elkészítenünk, például egy merevlemez és egy felhő alapú mentés, vagy egy merevlemez és optikai lemezek (CD, DVD, Blu-Ray, M-Disc), nagyobb szervezetek használnak szalagos egységeket is többpéldányos mentésre. De menthetünk pendrive-ra is, de tudnunk kell, hogy egy pendrive is elérhetetlenné válhat egy pillanat alatt, én is találkoztam már ilyennel, néhány írási hiba után, egyszer csak már nem tudjuk csatolni az eszközt, az operációs rendszer már nem ismeri fel, a tartalom eltűnik.

Végül az 1: egy példány a mentési készletből legyen más, lehetőleg minél távolabbi helyen tárolva. Nagy cégeknél lehet olyan előírás, hogy több száz kilométernek kell lennie a tárolási helyek között. Ez nyilván egy otthoni környezetben túlzás lenne, de az, hogy a merevlemezeket külön szobában tartsuk, az már alapkövetelmény.

Vegyünk példaként egy nagy amerikai céget, rengeteg ügyfél-, és egyéb üzleti adattal, alkalmazzák a 3-2-1 elvet, a mentéseiket több kilométerre egymástól a tengerparthoz közel alagsori helyiségekben tárolják. Aztán jön egy hurrikán, ami elönti mindkét tárolóhelyet. Ha szerencséjük van, a lemezek tartalma még megmenthető, ha nincs szerencséjük, akkor a cégük csődbe került, hiszen nem tudják folytatni a munkát.

Otthoni könyezetben érdemes kijelölni egy mester példányt, ez lehet az egyik mobil winchester, amit vészhelyzetben magunkkal vihetünk. De ha még óvatosabbak vagyunk, és arra az esetre is fel szeretnénk készülni, ha éppen nem vagyunk ott, amikor a baj megtörténik, akkor a legfontosabb forrásainkat, képeinket, írásainkat internetes tárolóhelyre is lementjük. Ebben az esetben érdemes titkosítani a tartalmat, olyan jelszóval, amire még álmunkban is emlékezni fogunk. És természetesen az internetes tárolóhely elérhetőségét, és az ahhoz tartozó jelszót is fejben kell tartanunk.

A 3-2-1 rendszer sem tökéletes, vannak olyan helyzetek, ilyen például egy háborús támadás, ez éppen napjainkban vált kézzelfogható veszéllyé, ebben az esetben tehetetlenek vagyunk. De például egy hatalmas napkitörés, ami minden elektronikus eszközt tönkretehet, az M-Disc-en tárolt adatainkban valószínűleg nem fog kárt okozni. De nekünk nem is a rendkívüli helyzetekre kell készülnünk, hiszen akkor van egyéb fontosabb dolog is az adataink biztonságánál, hanem az általában, sőt gyakran előforduló esetekre, meghibásodásokra. Ezek kivédésére, az adatvesztés elkerülésére pedig a 3-2-1 rendszer megfelelő.

Hogyan kapcsolódik a mentési rendszer az alexandriai könyvtárhoz? Képzeljük el, hogy az akkori könyvtáros ismerte és felmérte volna a könyvtárat fenyegető veszélyeket, és ismerte volna a 3-2-1 mentési elvet. Ekkor létrehozhattak volna Alexandrián kívül, minél messzebb, mondjuk a brit szigeteken egy másik könyvtárat, minden szövegből lett volna két-két példány
mindkét könyvtárban, és a másolatok egyike agyagba égetve, vagy fémlemezekbe karcolva, vagy kőtáblákra vésve maradt volna meg az utókornak. De talán még a 3-2-1 elvnél is jobb lett volna, ha a vírusok által használt technikát használják, minél gyorsabban, minél több példányt, minél nagyobb területen kell elterjeszteni.

Ha bármelyik mentési, megőrzési módszert valóban használták volna, fel nem tudjuk mérni, mennyivel lenne gazdagabb most a vallás, a tudomány, a kultúra, az emberiség. Kezünkben lehetnének a legősibb írások a világ teremtéséről, az özönvízről, olvashatnánk 6-8 ezer éves szövegeket, vagy azok másolatait, talán a legelőször írásba foglalt Ószövetség is a kezünkben lehetne. Közvetlen beszámoló a trójai háborúról, Atlantiszról, talán még a Földünket meglátogató idegenekről is lenne néhány beszámolónk.

Sajnos, az alexandriai könyvtár már csak egy időgép segítségével lenne rekonstruálható teljesen, de ennek igen kicsi az esélye, hiszen egy időgép olyan paradoxonokat generálna, amik miatt valószínűleg soha nem építhető ilyen szerkezet.

Így viszont nincs más lehetőségünk, mint elfogadjuk, hogy az emberiség már örökre elvesztette az alexandriai könyvtárat, olyan tartalmakkal, amiket már soha, de soha többé nem tudunk újra alkotni.

Brett Sayles fotója a Pexels oldaláról

Meditációs versek, 2. kiadás

Megjelent a “Meditációs versek” ingyenes verseskötet 2. kiadása. Ebben a kiadásban már nincsenek benne azok a versek, amik a készülő nyomtatott verzióban benne vannak. Letölthető: https://play.google.com/store/books/details/Sz%C5%B1cs_J%C3%A1nos_Medit%C3%A1ci%C3%B3s_versek?id=6LEmEAAAQBAJ&fbclid=IwAR2j_vumIEaPJfzx7_6HKbqizWtV-pKvN7s8Ht8MBAR7OR9dLX2wXRqXKXE

Miért jó az ingyenes könyvkiadás?

A kérdés valójában az elektronikus eszközökön olvasható könyvek, az e-könyvek esetében merülhet fel, a nyomtatott könyvek kiadása és terjesztése jelentős anyagi ráfordítással jár, és komoly terjesztői hálózat nélkül nem is működik. Ez esetben ingyenes könyvkiadással csak akkor érdemes foglalkozni, ha rendelkezünk az anyagi erőforrásokkal, és a terjesztéshez is van eszközünk.

Az e-könyvek esete egészen más. Az elkészítés csak időbe kerül, elég hozzá egy szövegszerkesztő, egy PDF konvertáló, és egy epub formátumot előállítani képes program. Ilyen programok ingyen és legálisan elérhetőek az Interneten. Sőt, az e-könyv készítésről is van már ingyenesen olvasható e-könyv, így a gyakorlati megvalósítással sem lehet problémánk, ezek a könyvek részletesen bemutatják az e-könyv készítés menetét.

Természetesen egy író, vagy költő először nem arról álmodik, hogy majd ingyenes könyveket fog kiadni, hanem azt gondolja, majd csak talál olyan kiadót, aki átvállalja a nyomtatás, tárolás, terjesztés költségeit, cserébe a haszon nagy részét megkapja, de azért a szerzőnek is marad annyi bevétele, hogy neki is megérje ez a fajta könyvkiadás.

Van aztán a másik módszer, a szerzői kiadás, és ez az, ami nem működik, legalábbis az én esetemben nem vált be. Szerződtem egy kiadóval, aki megjelentette az e-könyvemet, ami a legnagyobb meglepetésemre nem fogyott egyáltalán. Gondoltam, egy print-on-demand kiadás hátha jobban beválik, ilyenkor csak akkor nyomtatják ki a könyvet, ha vásárló jelentkezik.

Az e-könyv kiadása nem került pénzbe, egy akció volt éppen a kiadónál, ezt használtam ki. Más volt a helyzet a print-on-demand verzióval, itt már fizetnem kellett, de az összeg nem volt megterhelő egyáltalán, vállalni tudtam, abban a reményben, hogy a könyvemet végre venni fogják. Ezután fizettem még reklámújságban megjelenésért is, de ez sem hozott vásárlókat.

Megkerestem a kiadót, hogy mi lehet a probléma, és próbáltam rájönni, hogy ők miért nem reklámozzák a könyvet, hiszen az eladások révén ők is részesednének a haszonból. Megtudtam, hogy a szerzői kiadás lényege, hogy mindent a szerzőnek kell vállalnia, legalábbis, ami a reklámozást, népszerűsítést illeti. Ők annyit tesznek, hogy néha előállnak egy-egy újabb fizetős reklámakcióval, ami persze csak viszi a pénzt, de vásárlót nem hoz.

Aztán a LinkedIn-en keresztül is próbáltam segítséget kapni, a legtöbb, amit elértem, hogy konzultálhattam egy könyvkiadással is foglalkozó „brand-építő”-vel, aki sok mindennel bíztatott (ami pénzbe is került), de konkrét eredmény nélkül. Próbáltam a közben kialakított LinkedIn hálózatomon keresztül is, az ismerősökhöz eljuttatott könyvajánlókkal, még válaszokat sem kaptam.

Az utolsó csepp az volt, amikor a kiadóval folytatott vitám közben, egy email-ben ajánlottak egy web-oldalt, ahol egy „szakértő” elmélkedéseit lehetett olvasni, és podcast anyagokat is lehetett volna hallgatni. Eddig már nem jutottam el, ugyanis az oldal tetején ezt olvastam: „Azt javaslom minden könyvkiadónak, hogy elsőkönyves szerzővel ne foglalkozzon, …”.

Ez egyrészt nagyon rosszul esett, másrészt arra gondoltam, ha mindenki így gondolkodott volna a könyvnyomtatás megszületése óta, akkor soha nem adtak volna ki egyetlen könyvet sem.

Persze nagyon fontos megjegyezni, hogy a science-fiction novelláskötet, amit írtam, nem könnyű olvasmány, szűk réteghez szól, elsősorban elgondolkodtató, filozofikus, mint szórakoztató. Akik a fantasy könyvekhez, meg a szuperhősös filmekhez szoktak, azok nyilván nem az ilyen könyveket keresik. Mégis úgy éreztem, nekem is kell, hogy helyem legyen a könyvpiacon, ha nem is a több ezer példányos sikerkönyvek, de legalább a néhány száz példányos igényes művek között.

Aztán a véletlen segített. Illetve, úgy is fogalmazhatnám, hogy természetfölötti segítséget kaptam. Otthonról dolgoztam majdnem másfél évig, és a szokásosnál több szabadidőm volt, így minden nap ráértem legalább egy félórát meditálni. Aztán láttam egy videót is az automatikus írásról, és rájöttem, hogy hát ezt én régebben aktívan műveltem is.

És elkezdtem az írást. És az automatikus írás nem novellákat hozott ki belőlem, ahogy régebben, hanem verseket. Elneveztem őket meditációs verseknek, mert úgy éreztem a rendszeres meditáció kialakított valami kapcsolatot közöttem és egy spirituális forrás között, szinte akadálytalanul, erőlködés nélkül írtam a verseket, volt úgy, hogy naponta nyolcat, tízet is megírtam.

Aztán jött újra a kiábrándulás. Elküldtem egy minta válogatást néhány embernek, akiről úgy gondoltam tetszeni fog nekik, és segíteni is tudnak a kiadást illetően. De megint csalódnom kellett.

És ekkor akadt a kezembe egy ingyenes e-könyv az elektronikus könyvekről, és ebben a könyvben találkoztam először azzal a fogalommal, hogy „ingyenes e-könyv”. És ez a találkozás megvilágosító erejű volt.

Hiszen ha azt szeretném, hogy amit leírtam azt más is olvassa, mert szerintem az írásaim jók, akkor miért akarnék én ebből meggazdagodni? Ha a könyvkiadás eddig csak pénzköltéssel járt, hasznom nemigen volt belőle, akkor miért kell ezt erőltetni? Az ingyenes e-könyv kiadás, nem csak az olvasónak, hanem nekem is ingyenes!

Ekkor került a látókörömbe a Google Books, illetve a Google Play, ahonnan én is letöltöttem az e-könyvekről szóló e-könyvet, és rövid utánajárást követően már el is készült a szerzői oldalam, ahová feltöltöttem a meditációs versekből egy válogatást. Legnagyobb meglepetésemre néhány nap után elindultak a letöltések. Azt mondtam, ha 15 letöltés összejön, akkor már nagyon boldog leszek. Most már 800 felé közelít ez a szám, nemcsak Magyarországról, hanem külföldről is van már olvasóm, 6-8 országból. Volt olyan nap, amikor a Google Books ingyenes könyvek népszerűségi listáján a 25. voltam. Ezt már valódi sikerként éltem meg.

Aztán feltöltöttem egy science-fiction válogatást is, ez már kisebb siker lett, de itt is 100 felé tart a letöltések száma.

Aztán jött egy elég nagy csalódás, angolra fordítottam a science-fiction válogatást, feltöltöttem, és elvileg 66 országban lehetne angolul olvasni, mégsem töltötte le még senki, rajtam és egy új-zélandi ismerősömön kívül. Folyamatosan gondolkodom az okokon, egyelőre nincs magyarázat, hacsak az nem, hogy az angol nyelvű könyvek választéka nagyságrendekkel nagyobb a magyarul olvasható könyvekénél, és reklám nélkül valószínűleg elvész a kötet a rengetegben.

Összefoglalásként: a könyvkiadókon keresztül történő kiadás bizonytalan, sőt reménytelen, csak viszi a pénzt, de sem olvasót, sem bevételt nem hoz. Az ingyenes e-könyv kiadás nekem is ingyenes, nem csak az olvasónak. Nem kell rá költeni, igaz, nem is eredményez bevételt, de az igazat megvallva a munkám miatt ez most még jó is, mert jövedelemszerző tevékenységhez engedélyt kellene kérnem, ha ezt megkapnám (ami nem biztos), akkor jöhet az adószám, és a bevétel utáni adózás. Ez a probléma a könyvkiadóval kapcsolatban azért nem merült fel, mert ők egy számlán gyűjtenék a bevételemet, tehát azzal egyelőre nem kellett volna elszámolnom.

És ami a legfontosabb, minden egyes letöltéssel, egy emberrel több van a Földön, aki ismeri a nevemet, olvassa az írásaimat, és talán még tetszik is neki, amit írtam. És ki tudja, egy közülük, hátha előáll azzal a javaslattal, hogy kiadná valamelyik könyvemet.

Addig pedig nincs más dolgom, mint új verseket és novellákat írni, esetleg egy tanulmánykötet is jöhet még a tudomány mai problémáiról, és feltölteni őket minél több helyre, és tiszta szívből örülni annak, ha újra és újra növekszik valamelyik letöltési szám.

Ha valaki tényleg szereti azt, amit ír, a pénznél sokkal többet ér az, ha minél több olvasóhoz eljutnak a gondolatai. És ezért érdemes ingyenes e-könyvet kiadni.

Utóirat: a 2021-es letöltési számok így alakultak:

  • Az érkező: 382
  • Lander: 4
  • Meditációs versek: 1446 (Magyarország: 1300, a külföldi országok között Románia vezet, 93 letöltéssel)

És ami a legnagyobb meglepetés, az idei eddigi 8 nap alatt 62 letöltés történt, ezek között a legjobban annak a Lander letöltésnek örülök, ami révén Ausztrália is felkerült az országok közé, ahol olvassák az írásaimat. Talán az angol nyelvű könyvem is elindul a saját útjára.

A “Meditációs versek”-et néhány olvasó még osztályozta is, egy szöveges értékelés is érkezett, nem éppen pozitív, de mivel tudom, hogy a versek sem mindenkihez szólnak, nem is várom el, hogy mindenki szeresse őket. De az is értékes, ha valaki rászánja az idejét, akár egy negatív vélemény megírására is, mert ez azt jelenti, hogy elgondolkodott a verseken, valamilyen szinten megérintették a versek. Lehet, hogy a versek dolgoznak majd benne tovább, és talán később újra előveszi, és kezdi érteni őket.

A letöltési linkek:

Meditációs versek: https://play.google.com/store/books/details/Sz%C5%B1cs_J%C3%A1nos_Medit%C3%A1ci%C3%B3s_versek?id=6LEmEAAAQBAJ

Az érkező: https://play.google.com/store/books/details/Sz%C5%B1cs_J%C3%A1nos_Az_%C3%A9rkez%C5%91?id=JVctEAAAQBAJ

Lander: https://play.google.com/store/books/details/Sz%C5%B1cs_J%C3%A1nos_Lander?id=8UY5EAAAQBAJ

Szerencsés nap

Tegnapi tökéletes élményem: a fogorvostól hazafelé, betértem kedves könyvesboltomba, ahol már régen voltam, gondoltam az ünnepekre veszek valami olvasnivalót. A bejáratnál ült egy törpe schnauzer, de mint megtudtam, a nagyobb fajtából.

Nézett, lehajoltam hozzá, és megsimogattam. Aztán körbenéztem, és megkérdeztem, hogy kié a kutya. A könyvesbolti eladó jelentkezett. Megkérdeztem, hogy “nem baj, ha megsimogatom?”. “Nem, sőt, nagyon szereti.” Egy darabig simogattam, vakargattam, aztán felmentem az emeletre, ott találtam egy könyvet, vittem le a pénztárhoz, a kutya ott ült türelmesen, változatlan testhelyzetben, és várta a simogatókat.

Én ennyire szelíd, barátságos, emberszerető és persze kényeztetést szerető kutyát még nem láttam. Amikor megkérdeztem, hogy “a könyveket, nem rágcsálja néha?”, ránk nézett, mintha tudta volna, hogy róla van szó. Mintha láttam volna a szemében: “hát mit gondolsz rólam? Imádom a könyveket, de nekem elég csak az illatuk.”

Ezt már lehet, hogy csak én gondoltam.

Aztán még pár simogatás, áll alatti vakargatás, és elköszöntem életem első könyvesbolti vásárlófogadó kutyájától. Szerencsés gazdája van. Hosszú, boldog életet kívánok ennek a kutyusnak, akivel egy fogorvosi látogatás hozott össze egy szerencsés napon.

https://www.petfirst.com/breed-spotlights/miniature-schnauzers/