Már nem tudsz elhagyni

Az idő megállt a város fölött,
Emlékeim egy fehér felhőben,
Életem gyönyörű szivárvány
A lassan hulló esőben.

Az arcodat nem látom már,
De elég ha lehunyom a szemem,
Egyek vagyunk ismét és újra,
Itt vagy megint, és fogod a kezem.

Már nem tudsz elhagyni,
Bár messze jársz tőlem,
Visszahozlak, ha úgy tartja kedvem,
Mert visszatérek az időben oda,
Hol boldogok voltunk, hol nem
Volt kétség, és nem volt vég,
Csak te voltál nekem, és még
Nem vitt el tőlem a jégszívű világ.
Egy édenkertben nyíló virág
Voltál, és én fejedelem voltam,
Ki a palota és egy ország ura,
Kit nem győzőtt le még semmilyen
Sereg, mégis most a lábadnál heverek,
És örömmel várom a végzetem, mert
Amíg élek és lélegzem, nem vártam
Semmi mást, csak hogy szerelmeddel
Életet adj, és ha elhagysz, kezedből
Nyugalommal fogadjam a halált.


Nyíregyháza, 2012. május 18.

Írj véleményt