A semmihez mérem magam,
és hatalmas vagyok.
Mindenható egy csöppnyi létben.

Istenhez mérem magam,
és semmi vagyok.
Bizonytalansági hullám
a végtelen térben.

Magamhoz mérem magam,
és tökéletes vagyok.
Változatlan minden változás közben.

Hozzád mérem magam,
és egyedül vagyok.

Mert mindig elmegyek melletted,
e millió darabra szakadó,
magát igazán soha meg nem mutató,
örök és rejtélyes létben.

Én, a minden életben nélküled maradó,
világokon át egyedül vándorló,
szívemben kitéphetetlen vágyat hordozó,
hiányoddal megbékülni nem tudó.

Csak a vers marad és az álom,
helyem melletted akkor megtalálom.

Nyíregyháza, 2011. szeptember 12.