Kötélen táncolunk, imbolyogva
A világ bölcsője felett.
Életünk megannyi kérdés,
Csak némelyikre érkezik felelet.

A világ törékeny porcelán,
Testén láthatatlan repedések,
Ne hidd, hogy örökké tart,
Kezedben az álom, az ébredések.

Isten képére teremttettél,
Megkaptad a hatalmat, a csodát.
Kezedbe tette a sorsodat,
Neked adott életet és halált.

Csak a tudást nem kaptad meg,
Hogy ismerhesd a múltat és jövőt,
Homályos, sejtelmes álmok
Mérik ki számodra az időt.

A perceket soha ne számold,
De ismerd meg mindegyiket.
Ápold a kertet, mi kezedbe adatott,
És soha ne hagyd el a hited.

Nyíregyháza, 1992. február 18.